Flexible Stone Mini Encyclopedia
Falszivárgás, a probléma gyakran abban rejlik
„A víz olyan utat jár be, amelyen nem szabadna”
A külső fal ki van téve a szélnek, a napnak és az esőnek. A repedések befoltozhatók, a repedések pedig újra elkészíthetők – de ha a víz beszivárog, az alkatrész javítása haszontalan.
A víz beszivárog a repedéseken, amitől a szigetelőréteg nedvessé válik és tönkremegy, a vakolatréteg megüresedik és leesik, a belső falak pedig penészesednek és leválnak. Minden javítás az állványzat újbóli felállítását jelenti – költséges és zavaró a lakosok számára. Az a fal, amelybe a víz nem juthat be, jó fal.
A külső falak szivárgásának három fő oka van:
Először is, maga az anyag nem vízálló. Számos fali anyag (mint például a közönséges bevonatok és bizonyos dekorációs panelek) nagy vízfelvevő képességgel rendelkezik. Az esővíz a felszínen landol és lassan behatol; idővel a nedvesség behatol a falba.
Másodszor, a kötőrétegben rések vannak. A hagyományos cementhabarcs száradás után keménysé és merevvé válik, a zsugorodás pedig mikrorepedéseket okoz. A víz beszivárog ezeken a repedéseken – mielőtt az aljzat megrepedne, a kötőréteg már kinyílt.
Harmadszor, kivirágzás. A cement alapú anyagok oldható sókat bocsátanak ki, amelyek fehér port képeznek a falfelületen. Ez nem csak csúnya, hanem károsítja a kötési felületet és felgyorsítja a nedvesség behatolását.
A Justone flexibilis kő vízszigetelő megközelítése nem a felület „blokkolása”, hanem egy teljes vízszigetelő rendszer kialakítása.
Rugalmas kő természetes kvarchomokból és kőporból készül. Sűrű szerkezetű és alacsony vízfelvételű. Amikor az esővíz a felszínre esik, nem tud behatolni; csak a fal mentén tud lefolyni.
A Justone szabadalmaztatott ragasztóhabarcsa egy nem cement alapú, vízálló, polimer kötőhabarcs – leegyszerűsítve nem cement, hanem polimer anyag. Legnagyobb különbsége a hagyományos cementhabarcshoz képest a következő: a cement keményen-kemény érintkezéssel „reteszeli” az anyagokat, míg a ragasztóhabarcs úgy „összeragasztja” őket, hogy összenő.
A cementhabarcs mechanikus reteszelésen alapul – száradás után zsugorodik, és súrlódást alkalmaz az anyagok „rögzítésére” a helyükön. Idővel a hőmérséklet ingadozásával és a fal mozgásával a cementréteg repedezni kezd és meglazul.
A ragasztóhabarcs kötési logikája teljesen más. Három mechanizmuson keresztül működik:
Először is a behatolás. A ragasztóhabarcs finom iszap. Kikeményedés előtt behatolhat az alapfelület mikroszkopikus pórusaiba; kikeményedés után fizikai horgonyt képez – nem „a felszínen ragadt”, hanem „belenőtt”.
Másodszor, molekuláris szintű kötés. A ragasztóhabarcsban lévő aktív molekulák adszorbeálódnak és kötődnek a hordozó felületén és a rugalmas kő hátoldalán lévő molekulákhoz, így szoros illeszkedést hoznak létre molekuláris szinten. Ez nem felületi, hanem molekuláris adhézió.
Harmadszor, kémiai kötés. Ahogy a ragasztóhabarcs megkeményedik, az aktív molekulák kémiai reakcióba lépnek a hordozó felületén lévő molekulákkal, és nagy szilárdságú kémiai kötéseket hoznak létre. A hagyományos habarcs a „súrlódáson”, míg a ragasztóhabarcs „kémiai erőn” alapul – az egyik a fizikai reteszelés, a másik a kémiai kötés; egyáltalán nincsenek egy szinten.
A ragasztóhabarcs nem kemény és merev; van egy bizonyos rugalmassága. Amikor egy fal hőtáguláson és összehúzódáson vagy enyhe ülepedésen megy keresztül, a rugalmas ragasztóhabarcs-réteg rugószerűen képes felvenni és eloszlatni az alakváltozási feszültséget, „rugalmas kapcsolatot” hozva létre a rugalmas kő és a fal között – ha a fal elmozdul, vele együtt mozog; amikor a fal nem mozdul, akkor sem. Nem ellenáll mereven, és nem reped.
Egy mondatban: a cementhabarcs a „helyrezáráson”, míg a ragasztóhabarcs az „együttnövekedésen” alapul. Az egyik fizikai, a másik kémiai – még csak nem is ugyanabban a dimenzióban vannak.
A guangdong-i Maoming irodaház kerületének falfelújítási projektjéhez Justone pala és gránit sorozatú rugalmas követ használtak. Az építkezés befejezését követő napon esett az eső, és a vízszigetelés teljes mértékben kiállta a próbát. A hajlékony kő és a hozzáillő ragasztóhabarcs önmagukban jó vízszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, és szoros vízszigetelő rendszert alkothat az épület külső felületén.
Ez nem véletlen. A ragasztóhabarcs és a rugalmas kő jó vízszigetelő képessége szoros vízszigetelő rendszert képez az épület külső felületén, megakadályozva, hogy a külső csapadékvíz behatoljon az alapréteg repedéseibe. A külső falak repedése és vízszivárgása sok külső falprobléma kiváltó oka.
A víz átszivárgása a külső falakon gyakran nem magával a fallal van probléma, hanem azzal, hogy a víz „rossz utat választ” – beszivárog az anyagok kapilláris pórusain, behatol a kötőréteg résein, és kivirágzó csatornákon keresztül áramlik be.
A vékony flexibilis kő módszer nem bonyolult: a furnér maga blokkolja a vizet, a ragasztóhabarcs vízálló réteget képez, a teljes ragasztás nem hagy üregeket, a rugalmas illesztések pedig nem repednek meg – a víz nem tud bejutni, és a fal biztonságos marad.
Csak egy szivárgásmentes fal képes ellenállni a szélnek és az esőnek.